Te elismered az elért mérföldköveidet?

Ma tanulok. Ma is tanulós napot tartok. Sok a tananyag és sokkal, de sokkal több, mint gondoltam.

Tavaly ősszel ösztöndíjat nyertem egy 3 éves Ájurvéda képzésre. Egy olyan képzésre, ami ma szerintem a világ egyik legjobb Ájurvéda képzései közé tartozik. Egészen egyedi és különleges, minden elvárásomat eddig felülmúlta. Megtartva a tradicionális tudást legjavát (5000-6000 éves múltja van az Ájurvédának) a mai emberre, a mai ember nehézségeire szabva adja át. Modern és ősi egyszerre. Használható, alkalmazható, felemelő és transzformáló egyben.

Ma ismét leültem a könyveim, jegyzeteim és az előadások, feladatok, leadandók elé. Nekiültem a ’tudáshalmaznak’, ami előttem tornyosul. Kicsit frusztráltan, mert még mindig nem tudtam leadni, amit a hét elejére terveztem, mert az anyag sok, komplex és lassabban haladok, mint gondoltam.

Feszült vagyok emiatt már pár napja és kicsit kapkodva, nekiültem, hogy folytassam és talán ma már a végére érjek. Már csak a feladat halmazokat látom magam előtt és közben zajlik az élet, már mással kellene foglalkoznom, stb…

Ahogy így ültem és feszülten jegyzeteltem felnéztem és bevillant egy 1 évvel korábbi pillanat az emlékeimből. Ugyan itt ültem, ugyan így dolgoztam, meleg volt és nagyon, de nagyon vágytam arra, hogy egyszer majd, talán egyszer majd én is része lehetek ennek a képzésnek. Gondolkoztam a jelentkezésen, nézetem a feltételeket, számolgattam és álmodoztam. Ugyan így, ugyan itt ültem. Ma előttem a gép, nyitva a tananyag és tanulok. Nem akármit és nem akárhol.

Amiben ma feszülten és kapkodva vagyok jelen, tavaly álom volt. Elérhetetlennek tűnő álom. Ma már ritkán jut eszembe, hogy egy álom az, amiben ma élek. Sok szempontból. Nem csak a tanulás terén.

Jobb az életem? Nincsnek most már gondok és nehézségek? Most, hogy élértem sok olyan dolgot, amiről korábban csak álmodni mertem, most ez itt a kánanán? Hát nem igazán. Sőt egyáltalán nem.

Az élet most is nehéz. Az élet most is gördít elém váratlan akadályokat, nehézségeket, feladatokat, bosszúságot és szomorúságot.

De ettől még érdemes és jó látni azt, ami elérhetetlennek tűnt, ami felé dolgoztam, ami cél volt, ami mérföldkő volt, amiben reménykedtem, amibe erőfeszítésem van, amit szerettem volna.

Sokan vagyunk így sok terültén az életnek. Szerintem nem vagyok egyedül. Avval sem, hogy az aktuális nehézségektől gyakran nem látjuk azt, ami egyszer régen csak egy álom volt. Szerintem neked is van most olyan az életedben, ami egyszer elérhetetlennek tűnt és ma mégis szokványossá vált.

Ahogy haladunk az áhított cél felé egyre természetesebbé válik az elérése. Mire elérjük és megvan, amiről csak álmodtunk, már olyan természetes, hogy bár örülünk, azt a megváltást mégsem érezzük, mint előre gondoltuk. És mivel minden csoda csak 3 napig tart így az áhított boldogság is lassan elmúlik…

Kérlek, ismerd el azokat a mérföldköveket, amiket elértél. Tudd, hogy az, ahol most vagy egy régi álmod volt. Lehet, hogy sok minden nem valósult meg, de sok minden viszont igen! Állj meg egy pár perce és nézd meg az életedet a pár évvel ezelőtti éned szemével. És kérlek értékeld a munkádat, erőfeszítéseidet, a küzdelmeket, a mérföldköveidet, a megtett utat, az elért álmokat.

Én ma megint megálltam egy pár percre, mert eszembe jutott, hogy sok dolog az életemben elérhetetlen remény és csak álom volt pár évvel ezelőtt. Ma pedig már észrevétlenül természetessé vált …

És most, hogy sikeresen nyertem egy kis kitérőt magamnak a tanulás alól … megyek vissza a tanulni.

Szeretettel, Barbara